Ne gondolja senki, hogy valójában tetszik az EU-nak és az USA-nak Erdogan politikája.
Kényszer együttműködés ez, amiben a nyugati világ pontosan tudja, hogy szüksége van a török elnökre. Az éjszakai “pancserpuccs” elítélése Brüsszel és Washington által azért volt ilyen gyors, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy egy eszkalálódó fegyveres konfliktus előnyt biztosít az ISIS terroristáinak a térségben. Megborítja azt a törékeny egyensúlyt, ami lassan kirajzolódik Szíriában és Észak-Irakban, illetve a törékeny menekültügyi megállapodás egy fegyveres konfliktus kapcsán pillanatok alatt szertefoszlott volna újabb, óriási tömeget indítva a Balkánon keresztül Európa felé. Így már egyszerű volt a képlet döntési szempontból, és a katonai puccs nemzetközi támogatás nélkül maradt. E mellett a lakosság nagy része Erdogan mellé állt, és az utcákra vonulva segített a belügyi alakulatoknak a hadsereg lefegyverzésében.
A helyzet azonban hosszú és közép távon finoman szólva is elgondolkodtató. Meg kell értenünk, hogy Törökországban a hadsereg az, amely mindig is a szekuláris állam érdekében tett lépéseket. A hatalmon maradt török elnök egyre inkább a konzervatív, vallási alapon nyugvó Törökországot támogatja, és ennek eléréséért egyre több intézkedést tesz. Az elmúlt években folyamatosan gyengítette a hadsereg vezetését, és időnként a török titkosszolgálat segítségével “kikacsingatott” a szélsőséges iszlám irányába, támogatva azt logisztikai és információs háttérrel.
Most a lázadás leverése után véres tisztogatás veszi kezdetét. Ilyenkor a hatalmon maradt vezetőnek sajnos lehetősége van olyanokkal is leszámolni, akiknek semmi köze nem volt a katonai lázadáshoz. Magyarán még inkább bebetonozhatja hatalmát és hűséges embereket ültethet még több vezető pozícióba. Ezért mondtam már hónapok óta, Törökország EU csatlakozása kapcsán, hogy óvatosan, kellő távolságtartással kellene az ilyen hatalommal egyeztetni. A török kormánypárti tömegek jó része az elmúlt évek gazdasági lehetőségeinek bővülését látta, azt nem, hogy ez a politika miként szigeteli el Törökországot és viszi olyan irányba, amely a demokratikus fejlődéssel komolyan ellentétes… A fegyverek lassan elcsitulnak ugyan, de a feszültség nem lesz kisebb.